A Juventus 2008-2009-es szeonja meglehetősen felemásra sikeredett, hiszen a vezetőség célja deklaráltan az volt, hogy Del Pieroék versenyben legyenek a bajnoki címért, ami ugyan teljesült, de a végén mégis az Inter szerzett jogot arra, hogy a Scudettót a mezén viselhesse az előttünk álló idényben. Versenyben lenni a Juentus-nál azt jelenti: megnyerni, így érthető a csalódottság.

A csapat, ha a szezon egészét vesszük alapul, viszonylag jól működött, azonban soha nem tudta kihasználni az Inter botlásait. A rajt meglehetősen döcögősre sikeredett, azonban a 8. fordulóban - éppen a városi rivális Torino ellen - megtört a jég. Maga a győzelem eléggé kínkeserves volt, pszichésen mégis nagyot dobott a cspaton, amely innentől egymás után nyerte a meccseket. Az ilyen módon három részre osztható szezon utolsó harmada azonban az elsőhöz hasonlóra sikeredett: több kínos döntetlen és vereség, melyeknek köszönhetően egy kis időre még a második helyről is lecsúszott a Juve. Végül pontazonosággal, de jobb egymás elleni eredménnyel (4-2[o], 1-1[i]) a második lett, megelőzve a Milant.

Egyéni szinten vizsgálva a keretet három játékos teljesítménye is nagy szerepet játszott a visszaesésben: a remek rajtot produkáló Sissoko, Amauri és Del Piero egyaránt kiengedett a szezon végére. Teljesítményük így is a csapat legjobbjai közé emeli őket, mert összességében jól játszottak, ám a hajrában balul sikerült meccseken nem azt nyújtották, ami elvárható lett volna tőlük.

A veterán Pavel Nedved volt talán a csapat legjobbja, ami kritikaként is felfogható, hiszen a cseh futógép már messze nem az a játékos, aki egykor kiérdemelte az Aranylabdát. Mindez persze mit sem von le az érdemeiből - nem csak pályafutását, hanem legutóbbi szezonját tekintve. A Seria ABC blog ezúton is jó pihenést kíván neki, és köszöni, hogy 14 éven át emelte a bajnokság színvonalát.

A védelem - köszönhetően Giorgio Chiellini kiválló játékának - jól zárt, azonban a szélső védők keveset tudtak hozzátenni az előrejátékhoz. Ebből a szempontból sem Grygera, sem Molinaro nem üti meg a klub színvonalát.

Gianluigi Buffon sérülései miatt sok játéklehetőséget kapott a csapat második számú kapusa, az osztrák Alex Manninger. Képességeiben persze nem említhető egy napon az olasz válogatott egyesével, ennek ellenére kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, mikor szükség volt rá.

Végül ejtsünk néhány szót az edzőről: újra bebizonyosodott, hogy Claudio Ranieri képes egy kis- vagy középcsapattal túlteljesíteni az elvárásokat, egy nagy klubnál, azonban nem tud megfelelni azoknak. Kiváncsian várjuk, az újonnan kinevezett edző, Ciro Ferrara mire lesz képes a nyáron alaposan megerősödött kerettel.

Akkor térjünk is rá az erősítésekre. Nem volt túl nagy mozgás a csapt háza táján, azonban nagyon tudatos és minőségi volt a vezetés játékospolitikája. A komoly távozók listáján található - a visszavonult Nedved mellett - Olof Mellberg és Marco Marchionni. Előbbi helyére érkezett Fabio Cannavaro a Real Madridtól és Martin Caceres a Barcelonától. Cannavaro valószínüleg a kezdőben kap majd helyet, mint Chiellini párja, azonban kérdés, hogy mennyire lesz hatással játékára a szurkolók kritikája, akik még mindig árulónak tartják.

Az igazi nagyágyúk azonban a középpályára érkeztek. Diego és Felipe Melo, a két brazil klasszis egészen új dimenziókat nyithat meg az Öreg Hölgy középpályás játékában. Diego remek teljesítménnyel UFEA Kupa döntőbe juttatta a Werder Brement (az elvesztett finálét eltiltás miatt kihagyta), míg Felipe Melo - három spanyol kiscsapat után - a Fiorentina mezében mutatta meg végre oroszlánkörmeit. Kiemelkedő teljesítményével, amelyet a Konföderációs Kupán koronázott meg, magára vonta olyan nagynevű klubok érdeklődését, mint a Real Madrid, a Barcelona vagy az Inter. A Juventus számára tehát nagy fegyvertény volt a védekező középpályás szerződtetése.

Az átigalozolási szezon természetesen még nem zárult le, így várható, hogy a csapat szerződtet egy balhátvédet (Fabio Grosso és Aleksandar Kolarov nevét emlegetik elég sűrűn), továbbá könnyen meglehet, hogy távozik a tavaly nagyon halványan és ütemtelenül játszó Christian Poulsen.

Kulcsszereplők lehetnek: Hatalmasak az elvárások a két brazil szerzeménnyel szemben, és valljuk be, nem alaptalanul: egyrészt igen sokat áldozott rájuk a klub, másrészt mindketten igazán jól csengő névre tettek szert az elmúlt években. Diego az a játékos, akire komoly szüksége volt a csapatnak, a fent már említett Nedved korosodása miatt. A cseh folyamatosan hozta a tőle megszokott jó teljesítményt, azonban azt a nüansznyi, ám annál fontosabb kis pluszt, amit csak ereje teljében lévő világklasszis tud nyújtani hétről-hétre, már nem volt képes hozzátenni. Mindez pedig elvárható a braziltól, aki végre egy európai szinten is kiemelkedő csapatban mutathatja meg, mire képes. Sajnálatos azonban, hogy így valószínűleg kevesebb játéklehetőség jut majd Sebastian Giovincónak, aki pedig az előző idényben megmutatta, hogy nem csak az Empoliban, hanem a Juventus-ban is képes remek játékra. Ranieri annak ellenére is kevés bizalmat szavazott neki, hogy amikor pályán volt, egészen más tempóban játszott a gárda.

Felipe Melo jelenléte lehet a biztosíték arra, hogy a középpályán megszerzett labdák jól legyenek megjátszva. Ez ugyanis komoly kritikája volt Momo Sissokónak, különösen a szezon második felében. Ipari mennyiségben szerezte a labdákat, melyeknek viszont igen nagy százalékárt azonnal vissza is ajándékozta. Felipe Melo érkezése mindezek ellenére úgy ttűnik, hogy nem veszélyezteti Sissoko helyét, így ketten nagyon erős párost alkothatnak.

A Del Piero-Amauri kettőstől több gólt vár a vezetés és a szurkolók egyaránt, mint amennyit a tavalyi szeonban szállítottak (25, ami azért nem kevés, de ennél többre van szükség). Különösen igaz ez úgy, hogy a középpálya komoly erősítésen esett át. Nagy kérdés még, hogy Ferrara rehabilitálja-e a Ranieri által nemigen favorizált Trezeguet-t.

Amin sok múlhat: A két, talán legfontosabb kérdés, hogy miként tud beilleszkedni a csapatba és felvenni az olasz foci ritmusát Diego, továbbá, hogy mit tud kezdeni a csapattal Ferrara, mint teljes jogú vezetőedző. Élvonalbeli tapasztalata edzőként ugyanis csak kevés van, azt is az előző szezon végén szerezte. Pozitív példa lehet előtte Josep Guardiola, aki hasonló kondíciókkal lett a Barcelona trénere tavaly, majd első szezonjában minden lehetséges címet be is gyűjtött (persze olyan játékoskerettel nem volt nehéz dolga). Guardiola esetéhez hasonlóan Ferrara is a klub korábbi, nagyra becsült játékosa, akit tisztelnek a mostaniak és a szurkolók is, és aki ismeri a klub felépítését és működését.

A Serie ABC tippje: Ahhoz legalábbis jósnak kell lenni, hogy egyértelműen kijelenthessük, ki lesz a Serie A bajnoka 2010-ben, az viszont nagyon valószínűnek tűnik, hogy idén is az Inter és a Juventus között fog eldőlni a Scudetto sorsa (a Milannak nagyon bele kéne húznia az erősítésbe, a Romának pedig az új igazolások mellé jelenlegi értékeit is meg kéne tartania, de erről bővebben majd a róluk szóló postban).

Ami a Juve mellett szólhat az az, hogy az Inter épp egy igen hosszú sorozatot ír, márpedig a sorozatokról tudjuk, hogy előbb-utóbb megszakadnak. Ez persze nem túl meggyőző érv, sokkal inkább az, hogy a milánóiak mindenképpen BL-t akarnak nyerni, így lehet, hogy a bajnokságra kevesebb figyelmet fordítanak majd.